Kültéri burkolatok Nyomtatás

csempezes.comAmióta az ember terméskőből és téglából házakat épít, azóta ezeket az anyagokat utak és terek burkolására is használja.

 

Terméskövek, klinkertéglák és beton burkolókövek

 Amióta az ember terméskőből és téglából házakat épít, azóta ezeket az anyagokat utak és terek burkolására is használja. Kezdetben nagy kavicsokat vagy lejtőkön gyűjtött kőlapokat - úgy. ahogy voltak - a földre fektettek és némileg egyenletes kövezetté igazítottak el. Később a termésköveket közel egyforma méretre munkálták meg, ill. téglákat égettek, ezek mérete már természetesen közel azonos volt.

Terméskövek

A terméskövek két csoportját különböztetjük meg. Az úgy nevezett kemény kőzetek közé a gránit, a porfír, a bazalt és a kvarcit tartozik. Ezeket kőfejtőkben termelik és különféle lap és kocka alakúra munkálják meg. Puha kőzet a mészkő és a homokkő Ezeket a kívánt alakra fűrészelik.

 

Mivel a kemény kőzetek teherbírása lényegesen nagyobb, burkolóanyagként mindenképpen ezeket részesítsük előnyben. A terméskövek megengedett méreteltérése nagyobb, mint a szabványosított klinker- vagy betonlapoké, ezért nehezebben rakhatók le. A kereskedelemben nagy- és kis kocka köveket, valamint mozaikköveket különböztetnek meg.

Burkolóklinker

A közönséges téglák mellett burkolásra elsősorban klinkereket használnak. Ezeket a téglákhoz hasonlóan agyagból égetik. A nyersanyagot előbb tömörítik, majd rendkívül nagy (1100 °C fölötti) hőmérsékleten égetik. Ezáltal az agyag összesül, vagyis megolvad és egy nagyon kemény, nagy nyomószilárdságú és saválló kő keletkezik belőle.

A klinkerek nagyon mérettartók. A kereskedelemben különféle formátumok kaphatók. A gyakoribb szabványméretek: 10 x 20 - 10 x 10, ?II. 24 x 11,8 és 11,8 x 11,8 cm. Ezek az igénytől függően 4,5 - 5,2 - 6,2, ill. 7,1 cm vastagsági méretekben kaphatók. A leginkább használatos 10 x 20 cm-es méret 80 mm-es vastagságban is kapható, különösen erős igénybevételű kövezetek rakására használják.

Beton burkolókövek

Szürke betonkövekből elsősorban a nagyobb kiterjedésű közterületeken raknak le egyszerű kötésű burkolatot. Előnyük a kedvező ár. A magánépíttető napjainkban inkább a betonból készült különleges termékek nagy választéka iránt érdeklődik, ezek számos tekintetben állják az összehasonlítást a terméskövekkel.
A beton gyártásához különféle színű homokokat és cementkeverékeket használnak, de gyakran kevernek bele UV-sugárálló, tartós vas-oxid-festékek is.
Különlegesen értékes kövek készíthetők úgy, hogy terméskőből készült adalékot kevernek a betonba vagy kemény kőzetből készített finom zúzalékot nyomnak a felületébe. Ha az ilyen köveket ezután még vízsugárral le is mossák, csiszolják vagy strukturálják, kimondottan nemes burkolókövek jönnek létre. A betontermékek nagy előnye, hogy a legkülönfélébb alakokban gyárthatók. A kereskedők típusválasztékokat kínálnak eladásra amelyekben a legkisebb mozaikkőtől a nagy burkolólapokig vagy a paliszádig a színárnyalat, ill. a felület a választékon belül azonos.
így a külső kialakítás során egységes megjelenés érhető el. Vonzó hatást kelthetünk azáltal is, hogy a betonköveket terméskövekkel vagy klinkerrel kombináljuk.
A beton burkolókövek különféle alakokban és színárnyalatokban kaphatók. A beton alapanyagú termékekkel az égetett kllnkerek árnyalatai is megtévesztő tökéletességgel utánozhatók.
A murva és a zúzottkő a legkülönfélébb szemcseeloszlásban kapható. A kereskedő többnyire arról is tájékoztat, hogy az anyagot milyen kövezési munkákra használhatjuk.
A kavicsot és a zúzottkövet a burkolatok alapozásához használjuk. A finom murvával és homokkal a lerakott kövezet hézagait töltjük meg. A természetes nyersanyagkészletek kímélése érdekében az alapozást egyre inkább újrafelhasznált anyagokból készítik, vagyis a kívánt méretre aprított régi, de még jó minőségű építőanyagokból a zúzottkövet vagy a durva kavicsot helyettesíthetjük.
A különösen értékes betonkövek gyártásához finom szilánkokra zúzott gránitot, bazaltot vagy porfirt is felhasználnak.

Mi mindenre van szükségünk kövezéskor?

 A kövezés a földmunkákkal kezdődik. Rendszerint le kell hordani a termőtalajt, hogy helyére egy szilárd alapozást, vízáteresztő hordozóréteget tehessünk.

Lapátolás, kotrás és egyengetés

Kisebb földmozgatásokhoz elegendő a csákány, az ásó, a lapát és a talicska. De ha már egy 10 m hosszú és 1 m széles utat akarunk úgy megépíteni, hogy hozzá 40 cm mély tükröt ásunk ki, kereken négy köbméter földet kell meglazítanunk, talicskába lapátolnunk és eltolnunk, majd ugyanennyi anyagot kell az alépítmény,ill. a burkolókövek ágyazatához behordani, elegyengetni és tömöríteni.
 Meg kell tehát fontolnunk, rászánjuk-e magunkat ekkora ?kulimunkára". Ha a helyi adottságok lehetővé teszik, próbáljunk meg gépet alkalmazni. Vannak olyan minikotrók és kis tolólemezes traktorok, amelyek keskeny kapukon is beférnek és néhány perc alatt annyi földet mozgatnak meg, amennyit izomerővel órák alatt is alig győznénk. Az ilyen gépeket kikölcsönözhetjük és magunk is dolgozhatunk vele, de gépkezelővel együtt is bérelhetjük. Lapvibrátor is bérelhető, ezzel az alépítményt és a kész kövezetet egyaránt tömöríthetjük. Kis lapvibrátort kombiban gond nélkül hazaszállíthatunk.
Kövezéskor mindenképpen szükségünk van egy alumínium simítólécre. Ezzel kisebb távolságokon belül a magasságot is kijelölhetjük.
Ha sok habarcsra vagy betonra van szükségünk, érdemes keverőgépet használnunk. Ezzel a kézi keverésnél gyorsabban és alaposabban keverhetünk

Kitűzés, mérés és egyengetés

Feltétlenül szükség lesz néhány kihegyezett vasrúdra, amelyeket a földbe verünk be, hogy azokra erősítsük az irányt, ill. a magasságot jelző zsinórt.
A murva ágyazatba ideiglenesen fektetett csövek a vezetősín szerepét töltik be lehúzáskor. Helyes fekvésüket vízmértékkel ellenőrizzük.
A murvaágyazat lehúzásához egyenes deszkát használhatunk. Ha a szegélyek magasítva vannak, a deszkát megfelelően ki kell vágni.
Ha kis távolságokra kell magasságokat átvinnünk, vízmértékkel, ill. lécre helyezett vízmértékkel dolgozunk. Nagyobb távolságokhoz slag vízmértékes szintezőt használunk. A profik teodolitot (optikai mérőműszert) is használnak, amellyel egyetlen mérési pontból azonos magasságú pontokat lehet kijelölni. Homok- vagy murvaágyazat elegyengetésé- re vastagabb egyenes lécet, deszkát vagy alumíniumlécet használunk. Legjobb, ha az ágyazatba átmenetileg vízcsöveket fektetünk vezetősínnek és ezek fölött húzzuk le az anyagot.  A klasszikus lerakási technika során a burkolóköveket egyenként ütögetjük a homokágyazatba.Ehhez gumikalapácsot használhatunk. A profik hagyományos kövezőkalapáccsal dolgoznak, aminek az éles oldalával a kövek. ill. a lapok alatti ágyazatot lehet tömöríteni. Ha viszont egyforma méretű klinkertéglák vagy beton burkolókövek mellett döntöttünk, akkor azokat csak lazán ráhelyezzük az ágyazatra és hézagolás után az egész területet vibrátorral tömörítjük.

A hézagolás és a tömörítés szerszámai

A hézagoláshoz használt anyagot egy kemény műanyag sörtéjű, széles seprűvel osztjuk el a frissen lerakott kövezeten.
A hézagolóanyag bedolgozásához durva seprűre, valamint locsolótömlőre van szükségünk, amelyekkel az anyagot a hézagokba mossuk. Kis felületeken elegendő a kézi döngölő, azzal nyomjuk a köveket szilárdan az ágyazatba. Többnyire azonban célszerű vibrátort használni, ez ugyanis nagyobb erővel dolgozik és a nyomást nagyobb felületen egyenletesebben osztja el, kiegyenlítve a lerakás után maradt utolsó egyenetlenségeket is.Az altalajt és a feltöltéseket gondosan tömöríteni kell.A hézagok kitöltése után a burkolatot lapvibrátorral tömörítjük.

Módosítás dátuma: 2010. március 12. péntek, 16:36